Sosem tudtam azonosulni valamivel, amiben nem hittem vagy megkérdőjeleztem a létjogosultságát. Hiteles és jó az ember -véleményem szerint- csak abban lehet, amiben hisz és amit értéknek tart. A szertartásvezetés számomra pontosan ilyen. Ezt pedig az emberek megérzik. Az elmúlt hat év számos felkérése is ezt igazolja.
A saját esküvőnk inspirált arra, hogy szertartásvezetéssel foglalkozzam. Amikor elkezdtük szervezni, még fogalmam sem volt arról, hogy mi az a szertartásvezető. Sőt, azt sem tudtam, hogy létezik ilyen. Talán a mai napig sem tudnám, ha nem ragaszkodtunk volna ahhoz, hogy formabontó, kicsit őrült, de semmiképp sem megszokott esküvőt álmodjunk meg magunknak.
Szerencsére a férjemmel együtt mindketten szeretjük az új, különleges ötleteket mindenben és egyáltalán nem szeretjük a sablon megoldásokat, ahol nem jelenhet meg a mi saját egyéniségünk. Értelemszerűen az esküvőnket sem hagyományosra terveztük, és bár tiszteljük a hagyományokat, mégis valami izgalmasat szerettünk volna. Kitaláltuk, hogy a Balaton közepén, egy kalózhajón szeretnénk kimondani az igen-t, szűk családi körben.
Azonban annak, hogy a vízen suhanó hajón tehessünk fogadalmat egymásnak, egyetlen módja volt. Mégpedig az, hogy szertartásvezetőt kérünk fel a ceremóniánk megvalósításához. Hiszen, amint egy mozgó jármű átlépi az adott város vagy kerület közigazgatási határát az esketés közben, a házasságkötés abban a pillanatban érvénytelenné válik. Vagyis ott és akkor semmiképp nem jöhetett volna létre törvényes házasság.
Mivel ragaszkodtunk a suhan velünk a hajó ötlethez, belevágtunk az ismeretlenbe és szertartásvezetőt fogadtunk. A hivatalos házasságkötés két héttel az esküvő előtt megtörtént az anyakönyvvezető előtt, két tanú társaságában, a Nagy Napon pedig teljesülhetett az álmunk és a szertartásvezetővel kompromisszumok nélkül mondhattuk ki az igen-t a Balaton vízén suhanó Kalózhajó fedélzetén a szeretteink előtt. Hogy Siófokon vagy Zamárdiban történt- e, nem tudom pontosan, de ez sem a házasság törvényességét, sem az élményt nem befolyásolta. Felejthetetlen és különleges élmény volt mindannyiunk számára. A ceremónia személyessége pedig csak hab volt a tortán.
Tulajdonképpen az esküvő előtti hónapokban már tudatosult bennem, hogy a szertartásvezetés lesz az igazán nekem való hivatás. El is végeztem a képzést és mire kimondtam az igen-t, már okleveles szertartásvezető voltam.
2015. december 4. Menyasszony lettem
2016. július Megtaláltuk az álom helyszínt az esküvői szertartásunkhoz
2016. szeptember Kis híján kútba esett a terv
2016. október Kiderült, hogy mégis van remény. A megoldás valami szertartásvezető nevű szolgáltatóban rejlik
2016. november Rátaláltunk a mi szertartásvezetőnkre
2017. március Már teljesen biztos voltam benne, hogy szertartásvezetőként én is lehetetlennek tűnő álmokat akarok megvalósítani másoknak, és minden esküvő alkalmával bebizonyítani, a lehetetlen valójában nem létezik
2017. május Elvégeztem a tanfolyamot
2017. május 16. A törvény értelmében feleség lettem
2017. június 1. Szertartásvezető képesítést szereztem
2017. június 2. Az esküvőnk napja. Igen-t mondtunk a szeretteink előtt is. Pontosan úgy, ahogy elképzeltük
2017. július 15- től pedig azon dolgozom, hogy Ti is átélhessétek azt a csodát, ami nekünk is megadatott.
