Reflektorfényben a szertartás- avagy ceremónia a csillagok alatt


Eljátszottál már a gondolattal, milyen lehet a csillagok alatt kimondani az IGEN- t?
Tudom, hallottál már róla, hogy van ilyen, de nem, a szertartást délután kell tartani, még a vacsora előtt. Mindenki így csinálja, így szokás.

Lehet, hogy így szokás, de csak azért, mert valaki úgy gondolta, hogy ez így a jó, így logikus és ez terjedt el a köztudatban. Valószínűleg a délutáni ceremóniák többek között azért alakultak ki, mert régebben a polgári szertartásra csak ebben az időszakban volt lehetőség az anyakönyvi hivatalok nyitvatartási rendje miatt. Aztán idővel lehetőség nyílt arra, hogy a lagzi helyszínén is megtarthatóak legyenek a szertartások. Mert sok hivatal vállalta, hogy anyakönyvvezetőit a külső helyszínre delegálva, biztosítsa a pár által kért helyszínen celebrált szertartást, a hivatal közigazgatási területén belül fekvő rendezvényhelyszínen, akár a kora esti órákban is.

Arra azonban még a mai napig sincs lehetőség, hogy a kalandvágyó párok 21:00- kor (nyáron ekkor nyugszik le a nap) vagy akár éjfélkor, a csillagok alatt mondhassák ki az IGEN- t. Pedig mutatkozott rá igény. Ám mivel nem volt rá lehetőség, mindenki tudomásul vette és szóba sem került, hogy de jó lenne egy holdfényes szertartás. Néhány évvel ezelőtt azonban, -miután berobbant a köztudatba a szertartásvezetés és a szertartásvezető jelenség, melyet az imént említett és még számos más, a szertartással kapcsolatban felmerült igény hívott életre- lehetőség nyílt a szertartásokat bárhol, bármikor, bármilyen igényt kielégítően megtartani.

Azt hiszem, a szertartásvezetőt, mint az esküvői szakma egyik legfiatalabb képviselőjét, már nem kell bemutatni Nektek.(mert, ha eddig nem is, ebben az évben a járvány miatt kialakult átszervezések, korlátozások, újratervezések miatt sokak számára mentőövként szolgált a szertartásvezetők által kínált szolgáltatás.)
De kanyarodjunk vissza az esti, éjszakai szertartásokhoz.

Csábító a gondolat, hogy valami különlegeset csempéssz az esküvőtökbe, amit máshol még nem tapasztaltak, a már sok esküvőt megjárt vendégeitek, igaz?

Hidd el, hálásak lennének, ha nem a tűző napon, 38 fok melegben, árnyék híján kellene végigülniük (rosszabb esetben állniuk) egy fél órás szertartást.
Megteszik persze, Értetek. De, hogy élvezik-e….? Sajnos nem. Számos ilyen szertartást vezettem már, ahol a pár azt gondolta, jó ötlet (és mások is így csinálják). Ám mikor rájöttek, hogy a helyszínen csak néhány zsenge fácska lombja biztosíthat némi menedéket a tűző nap és a majd’ 40 fokos hőmérséklet elől, a 100 fős násznépből annak a néhány szemfüles vendégnek, aki elsőként foglalta el helyét a fa árnyékában. Amikor a ceremóniamesternek vagy a vőfélynek nem kis erőfeszítésébe kerül, hogy a vendégeket a szertartáshelyszínen lévő, átforrósodott székekhez terelje (általában kisebb, mint nagyobb sikerrel). Amikor megérkeztek és az első néhány perc eufóriáját követően, a tikkasztó melegtől ájulásközeli állapotba kerülve igyekeztek tartani magatokat és vendégeitekkel együtt kibírni a szertartást… akkor megfogalmazódik Bennetek:

-Ez nem biztos, hogy jó ötlet volt.
És valóban nem biztos… Mert ahelyett, hogy mindenki élvezte volna az esküvő egyik legfontosabb eseményének pillanatait, mindenki a végét várta, a túlélésért küzdve.
A szertartást élvezni kell. Nem túlélni…

Nézzük, ezzel szemben mit tartogathat Számotokra egy esti, éjszakai szertartás?

Hidd el, komoly érveim lesznek, hiszen szertartásvezetőként nem kellene az esti szertartásokat propagálnom. Hiszen, ha délutáni szertartást választotok, akkor este én már otthon, egy sorozatot nézve lazíthatnék a kanapén:)
Én mégis az esti szertartást javaslom Nektek. És, hogy miért?

Nyár este, kellemes meleg van, már nem tikkasztó a hőség. A nap elindul lefelé, ami olyan fényeket biztosít, hogy a fotósotok elrebeg majd egy imát ezért a fantasztikus időzítésért.
Hiszen képzeld csak el, a naplemente fényeinél milyen csodálatos képek születhetnek majd.
A vendégeitek is élvezik a látványt, a kellemes hőmérsékletet és túl az isteni vacsorán, jóllakottan, elégedetten, az esküvő reggelének izgalmait elfeledve, mosolyogva és érdeklődve vannak jelen és élik át Veletek életetek egyik legszebb eseményét.

És, hogy mit éreztek Ti? Fáklyákkal, ledfénysorokkal, gyertyákkal kivilágított széksorok között vonultok majd be. A szertartás alatt fokozatosan besötétedik. Ha felnézel az égre, a csillagokat látod majd. És, ha figyelmes vagy, talán a tücskök ciripelését is meghallod egy pillanatra.
A zene, a fények szokatlan, mégis misztikusan fantasztikus látvány. Az elégedett, mosolygós vagy éppen az örömtől könnyező vendégek látványa.

A kivonulásnál pedig a vendégek felállnak, egymás mellé rendeződve sorfalat alkotnak.Egymás után gyújtják meg a mellettük álló kezében lévő csillagszórókat…majd elindultok.
És kivonultok a fényárban. És mindenki fantasztikusan érzi magát. Ti és a vendégeitek egyaránt.
Ez lesz az a pillanat, amelytől fogva, ha valahol, valamikor meghallják azt a szót, hogy ESKÜVŐ…a Ti Nagy Napotok jut majd eszükbe. Talán még évtizedekkel később is…
Csodás lenne igaz? Engedjétek, hogy az legyen. Ne fosszátok meg Magatokat ettől az életreszóló, fantasztikus élménytől!